Egy kis történelem

  • by

Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu

Az árnyképek illetve a velük való játék, szinte egyidős az emberiséggel. Oly szinten részévé vált a gyermekkornak, hogy azt hiszem, ha akarnánk, se találnánk olyan gyermeket, aki ne kergette volna saját árnyékát, vagy ne játszott volna kezével árnyjátékot a szoba falára vetülő lámpafénybe.

Mielőtt azonban  belemélyednénk a sziluettek történetébe, érdemes tisztázni, mi a sziluett: A Művészeti Lexikon meghatározása szerint,  a hátulról megvilágított tárgy árnyékának képét, árnyképét, árnyrajzát hívjuk sziluettnek.

Ez a könnyednek tűnő, ám koránsem lebecsülendően egyszerű világ a festészettől a szobrászaton át számos művészeti ág alkotóit ihlette meg szerte a világon Ázsiától Európáig, sőt képes volt megőrizni vezető helyét egészen a fotográfia elterjedéséig.

Annak ellenére, hogy ez a művészeti ág korán megjelent a történelemben, a sziluett (silhouette), mint név csupán a 18. században jelent meg. Etienne de Silhouette francia pénzügyminiszter, híresen fukar politikájával borzolta az akkori lakosok kedélyeit. Nyolc hónapos minisztersége alatt annyira „megnyirbálta” a nyugdíjakat és a luxus cikkek adóit, hogy a lakosok gyakran teljesen feketébe öltöztek, hogy tiltakozásuknak hangot adjanak. Az a szóbeszéd járta, hogy sokszor órákat töltött irodájában saját oldalprofiljának kivágásával, amelyeket azután az irodájába betérők köpenyére tűzött, hogy az emberek mindenütt láthassák.

Az ekkorra már virágkorát élő árnykép- ábrázolás társasági szórakozássá vált. Igen népszerű volt az a Plinius által elmesélt történet is, amely Debutades-elbeszélés néven vált ismertté. Debutades, egy korinthoszi fazekas lánya búcsút vevén hosszú útra induló szerelmétől, észrevette, hogy a férfi profiljának az árnyéka megjelenik a falon. Hogy vonásait emlékül és zálogul megőrizze egy darab szénnel körberajzolta az árnyékot.

Megjelentek a különböző színes, ragasztott sziluettek, az aranyfóliába gravírozott üveg sziluettek, porcelánokra festett munkák, sőt ékszerekre, gombokra is kerültek aprócska alkotások.

A fotográfia térhódításával később a „Sziluett-árnyak” olcsó alternatívái lettek a költséges arcképeknek. Mindössze filléres darabárával a „szegény emberek portréja” lett.

A sziluett elnevezést August Edouart tette népszerűvé, aki arra törekedett, hogy megkülönböztesse munkáit az akkor népszerű „árnyképektől”. Ő használta alkotásaira a ma ismert sziluett kifejezést.

Napjainkban már csak néhány tucat sziluetteket alkotó művész van, akik mind sajátos és különböző technikai különlegességekkel készítik alkotásaikat.

Ha szabadkézi sziluettet fogunk a kezünkbe, biztosak lehetünk benne egy maradandóan különleges és megismételhetetlen alkotást birtokolhatunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük